136. zsoltár, 1-6

{r:Zsolt}137{/r} (136). zsoltár, 1-6

Babilon vizeinek partján

Szükséges, hogy a népnek ezt a testi fogságát a lelki fogság példájára magyarázzuk (Szt. Hiláriusz).

{v}1{/v}Babilon folyói mellett ültünk, és sírtunk,{x}

és sírva Sionra emlékeztünk.

{v}2{/v}Azon a földön a fűzfák lombja közé{x}

akasztottuk hárfáinkat.

{v}3{/v}Mert akik elhurcoltak minket,{x}

dalt akartak hallani tőlünk.

Elnyomóink öröméneket követeltek:{x}

„Daloljatok nekünk Sion dalaiból!”

{v}4{/v}Hogyan dalolhatnánk az Úr énekét{x}

idegen országban?

{v}5{/v}Ha elfelednélek téged, ó, Jeruzsálem,{x}

száradjon el a jobb kezem!

{v}6{/v}Tapadjon ínyemhez a nyelvem,{x}

ha nem emlékezem meg rólad,

ha nem Jeruzsálemet tartanám{x}

legfőbb örömömnek!