{r:Zsolt}139{/r} (138). zsoltár, 1-18. 23-24
Mindent lát az Úr
Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki? (Róm 11, 34)
I.

{v}1{/v}Uram, te megvizsgálsz, és jól ismersz engem,{x}

{v}2{/v}tudod, ha leülök vagy ha fölkelek.

Messziről ismered gondolataimat,{x}

{v}3{/v}szemmel tartod jártomat-keltemet.

Jól látod minden utamat,{+}

{v}4{/v}hiszen szavam még el sem éri nyelvemet,{x}

íme, te már jól ismered, Uram.

{v}5{/v}Minden oldalról körülfogtál,{x}

és kezedet rajtam nyugtatod.

{v}6{/v}Csodálatos ezt tudnom,{x}

oly magasztos, hogy fel sem foghatom.

{v}7{/v}Lelked elől ugyan hová mehetnék?{x}

Színed elől hová futhatnék?

{v}8{/v}Ha fölszállnék az égbe, te ott vagy,{x}

ha a holtak hazájában pihennék, ott is jelen vagy.

{v}9{/v}Ha felölteném a hajnal szárnyait,{x}

és a tenger túlsó végén laknék,

{v}10{/v}oda is a te kezed vezetne,{x}

és jobbod tartana engem.

{v}11{/v}Ha azt mondom: „Sötétség rejtsen el,{x}

és boruljon éjbe körülöttem a fény!”,

{v}12{/v}neked a sötétség akkor sem lesz sötét,{+}

s az éj világos, akár a nappal,{x}

sötétség és világosság neked ugyanaz.

II.

{v}13{/v}Egész bensőmet te alkottad,{x}

anyám méhében te szőttél egybe engem.

{v}14{/v}Magasztallak, hogy oly csodásan alkottál;{+}

csodálatos minden műved,{x}

lelkem jól tudja ezt.

{v}15{/v}Csontjaim nem voltak rejtve előtted,{+}

amikor létrejöttem a rejtek ölén,{x}

és megformáltál az anyaföld mélyében.

{v}16{/v}Alaktalan voltam még,{x}

de szemeid már láttak engem,

és könyvedben írva állt minden napom:{x}

meghatároztad, mielőtt egy is felvirradt volna közülük.

{v}17{/v}Gondolataid, Uram, mily mélységesek,{x}

és gazdagságuk mily mérhetetlen!

{v}18{/v}Ha megszámlálnám, több lenne, mint a homokszem,{x}

és ha végére érnék, még akkor is veled volnék.

{v}23{/v}Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet,{x}

próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat.

{v}24{/v}Nézd meg, nem járok-e téves úton,{x}

és vezess az örökkévalóság útján.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek