{r:Zsolt}14{/r} (13). zsoltár
Az istentelenek oktalansága
Amikor elhatalmasodik a bűn, túlárad a kegyelem (Róm 5, 20).

{v}1{/v}Az oktalan így gondolkodik magában: „Nincs Isten!”{+}

Megromlottak, utálatos dolgokat művelnek,{x}

aki jót cselekedne, senki sincs olyan.

{v}2{/v}Az Úr a mennyből letekint az emberekre,{x}

hogy lássa: van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent.

{v}3{/v}Mind rossz útra tértek, megromlottak mind,{x}

nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem.

{v}4{/v}Hát nem térnek észre a gonosztevők,{x}

akik mint kenyeret, pusztítják népemet?

Nem fohászkodnak az Úrhoz,{+}

{v}5{/v}de fognak még reszketvén reszketni,{x}

mert az Úr az igazak mellett áll.

{v}6{/v}A védtelen ember szándékát ti megzavarnátok,{x}

ám az Úr lesz annak menedéke.

{v}7{/v}Bárcsak jönne már üdvösség Sionból Izraelnek!{+}

Ha egyszer az Úr jóra fordítja népe sorsát,{x}

ujjong majd Jákob, és örül Izrael.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek