{r:Zsolt}142{/r} (141). zsoltár
Te vagy a menedékem
Mindezek Jézusban teljesedtek be, az ő szenvedésekor (Szt. Hiláriusz).

{v}2{/v}Nagy szóval az Úrhoz kiáltok,{x}

nagy szóval az Úrhoz könyörgök.

{v}3{/v}Siralmamat eléje tárom,{x}

panaszomat kiöntöm előtte.

{v}4{/v}Bár aggódás tölti el a lelkem,{x}

de te ismered útjaimat.

Az úton, amelyen járni szoktam,{x}

tőrt vetnek titokban elém.

{v}5{/v}Ha jobbomra tekintek, azt látom:{x}

senki sincs, aki pártomat fogja.

Zárva előttem a menekvés útja,{x}

életemmel senki sem törődik.

{v}6{/v}Hozzád kiáltok, Uram, és így szólok:{+}

„Te vagy az én menedékem,{x}

örökségem az élők honában.

{v}7{/v}Figyelj esengő szavamra,{x}

mert meggyötörtek engem szerfölött.

Üldözőim elől oltalmazz,{x}

mert erősebbek, mint én vagyok.

{v}8{/v}Szabadíts ki börtönömből,{x}

hogy nevedet magasztaljam.

Körém gyűlnek majd az igazak,{x}

hogyha jót teszel velem.”

HTML © Juraj Vidéky, László Elek