{v}2{/v}Így szóltam: „Vigyázok útjaimra,{x}

nyelvemmel nem vétkezem;

retesszel zárom le szájam,{x}

amíg gonosz ember áll előttem.”

{v}3{/v}Hallgattam, elnémultam, de mi haszna,{x}

és fájdalmam kiújult.

{v}4{/v}Szívem fölhevült bennem,{x}

elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.

{v}5{/v}Nyelvem akkor megoldódott:{x}

„Uram, tudasd velem életem végét:

mennyi napjaimnak száma,{x}

hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”

{v}6{/v}Íme, napjaimat néhány araszra mérted,{x}

életem ideje előtted semmiség.

Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is,{x}

{v}7{/v}mint az árnyék, az ember úgy múlik el.

Hiábavaló az is, hogy vesződik,{x}

kuporgat, de nem tudja, kinek.

{v}8{/v}És most, Uram, mire várhatok?{x}

Egyedül benned reménykedem.

{v}9{/v}Minden gonoszságomból ments ki engem,{x}

ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!

{v}10{/v}Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat,{x}

mert te vagy, aki ezt végbevitted.

{v}11{/v}Csapásaidat vedd le rólam,{x}

elpusztulok sújtó kezed alatt.

{v}12{/v}Fenyíted az embert gonoszsága miatt,{+}

moly módjára erejét elemészted.{x}

Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.

{v}13{/v}Hallgasd meg, Uram, imádságomat,{x}

figyelj kiáltásomra!

Ne légy süket siránkozásomra,{+}

hiszen nálad jövevény vagyok,{x}

vándor, mint minden ősöm.

{v}14{/v}Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem,{x}

mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek