{v}2{/v}Mint szarvas sóvárog a forrásvízre,{x}

úgy áhít a lelkem, téged, Istenem.

{v}3{/v}Isten után szomjazik a lelkem, az élő Isten után:{x}

mikor mehetek, hogy megjelenjek az ő színe előtt?

{v}4{/v}Éjjel-nappal könny a kenyerem,{x}

mert azt hallom naponta: „Hol a te Istened?”

{v}5{/v}Csak arra gondolok, elmém azon mereng,{x}

hogyan vonultam be a csodás hajlékba Isten házáig,

miközben ujjongott és énekelt{x}

az ünneplő sokaság.

{v}6{/v}Miért csüggedsz, lelkem,{x}

miért vagy nyugtalan?

Bízzál az Úrban: fogom még áldani{x}

arcom szabadítóját, Istenemet.

{v}7{/v}Szomorkodik bennem a lélek,{+}

hozzád röpül ezért gondolatom{x}

a Jordán és a Hermon távoli hegyes tájairól.

{v}8{/v}Harsognak zuhatagjaid, örvény kiált az örvénynek;{x}

minden kavargó hullámod átzuhog fölöttem.

{v}9{/v}Árassza rám az Úr irgalmát naphosszat,{+}

neki zeng éjjel háladalom,{x}

és áldom éltető Istenemet.

{v}10{/v}Így szólok az Úrhoz: „Oltalmazóm vagy,{+}

miért feledkeztél meg rólam?{x}

Miért kell bánatban élnem, ellenségeimtől gyötörten?”

{v}11{/v}Keserűség marja bensőmet,{+}

amikor kínzóim gúnyolnak,{x}

s naponta azt mondják: „Hol a te Istened?”

{v}12{/v}Miért csüggedsz, lelkem,{x}

miért vagy nyugtalan?

Bízzál az Úrban: fogom még áldani{x}

arcom szabadítóját, Istenemet.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek