{v}2{/v}Hajlítsd füledet imádságomra, Istenem,{+}
ne rejtőzz el kérésem elől,{x}
{v}3{/v}figyelj rám, és hallgass meg engem!
Zilált vagyok elmélkedésemben, és zavart vagyok{x}
{v}4{/v}az ellenség hangoskodása és a bűnösök gyötrése miatt.
Elhalmoznak engem gonoszságaikkal,{x}
és haraggal támadnak ellenem.
{v}5{/v}Bensőmben a szívem remeg,{x}
halálsejtelmek gyötörnek.
{v}6{/v}Félelem és rettegés szállt rám,{x}
borzongás fogott el engem.
{v}7{/v}És így szóltam:{+}
„Bár szárnyaim lennének, mint a galambnak,{x}
hogy elrepülnék, és megnyugodnék!
{v}8{/v}Igen messze elbujdosnék innen,{x}
és a pusztaságban laknék.”
{v}9{/v}Várom azt, aki szabadulást hoz nekem{x}
a szélvész és vihar fergetegétől.”
{v}10{/v}Szórd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket,{x}
látom, hogy pártoskodás dúl az egész városban.
{v}11{/v}Éjjel-nappal körbejárnak a város falain,{+}
{v}12{/v}belül gonoszság, kín és csalárdság,{x}
a tereken nem szűnik a durvaság és cselszövés.
{v}13{/v}Mert hogyha ellenségem átkozna engem,{x}
azt még elviselném.
Vagy ha az akarna fölém kerekedni, aki gyűlöl engem,{x}
az elől talán elrejtőznék.
{v}14{/v}De te, olyan ember, aki egyenlő velem,{x}
jóbarátom és bizalmasom,
{v}15{/v}akivel oly édes volt a barátságunk;{x}
az Isten házába is együtt és egy szívvel jártunk.
{v}17{/v}De most Istenhez kiáltok,{x}
és az Úr megszabadít engem.
{v}18{/v}Este, reggel és napközben elgondolkodom és sóhajtozom,{x}
és ő meghallgatja szavamat.
{v}19{/v}Békét ad, és megment a támadók hadától,{x}
pedig sokan acsarkodnak ellenem.
{v}20{/v}Meghallgat az Isten, és megalázza őket,{x}
ő, aki él öröktől fogva!
Nem lehet rajtuk változtatni,{x}
nincs bennük istenfélelem.
{v}21{/v}Ez társaira emel kezet,{x}
és megszegi adott szavát.
{v}22{/v}Szája lágyabb, mint a vaj,{x}
de szíve merő háborúság.
Beszéde simább, mint az olaj,{x}
de éles, mint a kivont kard.
{v}23{/v}Vesd az Úrra gondodat,{+}
ő majd gondoskodik rólad;{x}
és nem engedi soha, hogy az igaz meginogjon!
{v}24{/v}De ezeket, Istenem, te elveted,{x}
a pusztulás gödrébe szórod.
A vérengzők és csalók napjaiknak a felét sem érik el,{x}
de én, Uram, tebenned bízom!
HTML © Juraj Vidéky, László Elek