55. zsoltár 2-7b. 9-14

{r:Zsolt}56{/r} (55). zsoltár 2-7b. 9-14

Az Úr ígéretébe vetett bizalom

A szenvedésben mutatkozott meg, hogy ő a Krisztus (Szt. Jeromos).

{v}2{/v}Irgalmazz nekem, Istenem, mert rajtam taposnak,{x}

folyvást szorongatnak, s el akarnak nyomni.

{v}3{/v}Ellenségeim szüntelen tipornak engem,{x}

és sokan vannak, akik vesztemre törnek.

{v}4{/v}De ha elfog a félelem,{x}

még akkor is benned bízom.

{v}5{/v}Isten ígéretét magasztalom,{+}

Istenben remélek, nem félek:{x}

halandó mit árthat nekem?

{v}6{/v}Nem hagynak nyugton egész nap,{x}

minden gondolatukkal vesztemet tervezik.

{v}7{/v}Belém kötnek, rám leselkednek,{x}

szemmel tartják minden léptemet.

{v}9{/v}Bujdosásaimat számon tartod,{+}

fogd fel tömlődbe könnyeimet;{x}

te följegyezted szenvedésem útját.

{v}10{/v}Ellenségeim megfutamodnak,{+}

amikor segítségül hívlak téged:{x}

tudom, valóban Istenem vagy nekem.

{v}11{/v}Isten ígéretét magasztalom,{x}

az Úr ígéretét magasztalom.

{v}12{/v}Istenben remélek, nem félek:{x}

ember mit árthat nekem?

{v}13{/v}Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal:{x}

dicséretáldozatot mutatok be neked,

{v}14{/v}mert megmentetted életemet a haláltól,{+}

lábamat a bukástól,{x}

hogy előtted járhassak az élők világosságában.