{r:Zsolt}63{/r} (62). zsoltár, 2-9
Az Istenre szomjas lélek
Az keresi virrasztva Istent, aki a sötétség cselekedeteit elveti magától.

{v}2{/v}Isten, te vagy az én Istenem,{x}

virrasztva kereslek.

Terád szomjas a lelkem, testem utánad eped,{x}

mint a puszta kiaszott földje.

{v}3{/v}Szentélyedben hadd jelenjek meg előtted,{x}

hogy lássam hatalmad és dicsőséged.

{v}4{/v}Mert irgalmad többet ér, mint az élet,{x}

hadd magasztaljon ezért ajkam!

{v}5{/v}Neked mondok áldást, amíg csak élek,{x}

a te nevedben tárom imára kezemet.

{v}6{/v}Mint dús lakomával, teljék be lelkem,{x}

ajkam ujjongjon, szám dicsőítsen téged.

{v}7{/v}Még fekvőhelyemen is rád gondolok,{x}

hajnalig rólad elmélkedem,

{v}8{/v}mivel védelmezőm lettél,{x}

és szárnyaid oltalmában örvendezem.

{v}9{/v}Lelkem szorosan átölel téged,{x}

és a jobbod szilárdan tart engem.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek