{v}2{/v}Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat,{x}

őrizz meg engem, hogy ellenségeimtől ne kelljen félnem!

{v}3{/v}A gonoszok cselszövése elől rejts el,{x}

szabadíts meg a gonosztevők dühöngésétől.

{v}4{/v}Nyelvüket, mint a kardot, jó élesre fenték,{+}

mérgezett nyíl minden szavuk,{x}

{v}5{/v}hogy rejtekükből leterítsék az ártatlan embert.

Gyorsan röpítik nyilaikat, nem félnek semmitől,{x}

{v}6{/v}egyre vakmerőbbek gonosz terveik.

Egymást biztatják a gonoszságra, titokban tőrt vetnek,{x}

és azt kérdik: „Ki láthat minket?”

{v}7{/v}Kiforralták gonosz tervüket,{+}

szándékukat végre is hajtották;{x}

mély titok az ember, örvénylő titok a szíve.

{v}8{/v}De nyilát kiröpíti Isten,{+}

váratlan csapással rajtuk üt,{x}

{v}9{/v}és saját nyelvük tőrébe ejti őket.

Akik látják, fejüket csóválják,{x}

{v}10{/v}és félelem fog el minden embert.

Hirdetik az Úr nagy tetteit,{x}

és műveit megértik.

{v}11{/v}Az igaz örvend az Úrban, és őbenne bízik,{x}

őbenne dicsekszik minden igaz szívű.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek