{v}1{/v}Milyen jó az Isten az igazakhoz,{x}
az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!
{v}2{/v}Lábam mégis majdnem megtántorodott,{x}
kis híja volt, hogy el nem buktam,
{v}3{/v}mert felháborodtam a hetvenkedők miatt,{x}
amikor láttam a bűnösök jó sorát.
{v}4{/v}Nem éri őket semmi szenvedés,{x}
egészséges és erővel teli a testük.
{v}5{/v}A halandók bajait nem ismerik,{x}
nem veri őket balsors, mint másokat.
{v}6{/v}Ezért nyakláncként hordják a gőgöt,{x}
és köntös rajtuk az erőszak.
{v}7{/v}Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság,{x}
magasra tör szívük álnoksága.
{v}8{/v}Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek,{x}
elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.
{v}9{/v}Káromló szavuk az eget sem kíméli,{x}
nyelvükkel beszennyezik a földet.
{v}10{/v}Ezért fordul feléjük a nép,{x}
és mohón issza szavaikat, mint a vizet.
{v}11{/v}Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten?{x}
Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”
{v}12{/v}Lám, ilyenek a bűnösök:{x}
vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.
{v}13{/v}Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet,{x}
és hiába mosom kezemet ártatlanságban?
{v}14{/v}Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor,{x}
fenyítés a részem már kora reggel.”
{v}15{/v}Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”,{x}
árulója lennék gyermekeidnek.
{v}16{/v}Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni,{x}
sokat gyötrődtem miatta.
{v}17{/v}Végül Isten szentélyébe tértem,{x}
és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.
{v}18{/v}Mert valójában csuszamlós útra állítottad{x}
s pusztulásba taszítod őket.
{v}19{/v}Utoléri őket a romlás,{x}
elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.
{v}20{/v}Mint ébredő ember álma, Uram,{x}
semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.
{v}21{/v}Amikor szívem kesergett,{x}
és bensőmet marta a bánat,
{v}22{/v}ostoba voltam és tudatlan,{x}
mint oktalan állat álltam előtted.
{v}23{/v}Mindig veled akarok maradni,{x}
hiszen megfogtad jobbomat.
{v}24{/v}Szándékod szerint vezérelsz engem,{x}
és végül is befogadsz a dicsőségbe.
{v}25{/v}Nincs senkim rajtad kívül a mennyben,{x}
és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.
{v}26{/v}Bár elenyészik a szívem, a testem,{x}
szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.
{v}27{/v}Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy,{x}
elveszíted mind, aki hűségét megszegi.
{v}28{/v}Nekem azonban jó az Istennel lennem,{x}
és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.
Hirdetni akarom minden művedet{x}
Sion városának népe előtt.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek