{v}2{/v}Hangos szóval az Úrhoz kiáltok,{x}

Istenhez kiáltok, és ő figyel reám.

{v}3{/v}Keresem az Urat a szorongatás napján,{+}

egész éjjel felé tárom kezemet,{x}

és el nem lankadok.

Lelkem nem tud megvigasztalódni;{+}

{v}4{/v}Istenre gondolok, és sóhajtozom,{x}

róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem.

{v}5{/v}Te tartod ébren szempilláimat,{x}

zavart vagyok, szólni sem tudok.

{v}6{/v}Emlékezem a régi napokról,{x}

gondolkodom a rég letűnt esztendőkről.

{v}7{/v}Egész éjjel elmélkedik szívem,{x}

kutatok, és fürkészi a lelkem:

{v}8{/v}Vajon mindörökre eltaszít az Úr,{x}

sosem lesz már megbékéltebb?

{v}9{/v}Vagy szeretete végleg elfogyott,{x}

és ígérete nem valósul meg soha?

{v}10{/v}Könyörülni is elfelejt talán az Isten,{x}

és haragjában irgalmasságát szívébe zárja?

{v}11{/v}És azt mondtam: „Onnét van sajgó sebem,{x}

hogy az Úr keze most másként érint!”

{v}12{/v}Emlékezem az Úr nagy tetteiről,{x}

emlékezem kezdettől adott csodáiról.

{v}13{/v}Minden művedről elmélkedem,{x}

nagyszerű tetteidről gondolkodom.

{v}14{/v}Isten, szent a te utad,{x}

ki olyan nagy isten, mint a mi Istenünk?

{v}15{/v}Te vagy az Isten, aki csodákat tehet,{x}

megismertetted hatalmadat a népek között.

{v}16{/v}Erős karral megváltottad népedet,{x}

Jákob és József fiait.

{v}17{/v}Megláttak téged a vizek, Istenem,{+}

megláttak a vizek, és megremegtek,{x}

a mély vizek megrendültek.

{v}18{/v}A felhők ontották a vizet,{+}

a fellegek mennydörögtek,{x}

mert tüzes nyilaid cikáztak.

{v}19{/v}Mennydörgésed harci szekérként dübörgött,{+}

villámaid bevillogták a földkerekséget,{x}

megingott és megreszketett a föld.

{v}20{/v}Utad a tengeren át vezetett, ösvényed a nagy vizeken,{x}

de lábad nyomát nem láthatta senki.

{v}21{/v}Népedet, mint nyájat, úgy vezetted{x}

Mózes és Áron kezével.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek