{r:Zsolt}78{/r} (77). zsoltár, 1-39
Isten jósága és a nép hűtlensége az üdvtörténet folyamán
Ez mind intő példa lett számunkra (1 Kor 10, 6).
I.

{v}1{/v}Figyelj, népem, tanításomra,{x}

hallgassatok ajkam igéire!

{v}2{/v}Példabeszédre nyitom meg ajkam,{x}

ősidők titkait hirdetem nektek.

{v}3{/v}Amit hallottunk és megismertünk,{+}

és amit őseink beszéltek el nekünk,{x}

{v}4{/v}nem titkoljuk el fiaik elől.

Hirdetjük a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit és erejét,{x}

és a csodákat, amelyeket véghezvitt.

{v}5{/v}Úgy rendelkezett Jákobnak,{x}

azt a törvényt adta Izraelnek,

hogy amit az atyáknak meghagyott,{+}

adják azt tudtul a fiaknak,{x}

{v}6{/v}hadd tudjon róla a jövendő nemzedék, a fiak, akik ezután születnek.

Mondják el majd ezek is gyermekeiknek,{x}

{v}7{/v}hogy Istenben bízzanak,

ne feledjék el Isten tetteit,{x}

és parancsait tartsák meg híven.

{v}8{/v}Ne legyenek olyanok, mint atyáik voltak:{x}

lázadó és makacs nemzedék,

állhatatlan szívű népség,{x}

amelynek lelke nem maradt hűséges Istenhez.

{v}9{/v}Efraim fiai, a hírneves íjászok,{x}

megfutamodtak az ütközet napján.

{v}10{/v}Isten szövetségét semmibe vették,{x}

nem akarták követni tanítását.

{v}11{/v}Elfelejtették nagy tetteit,{x}

a csodákat, melyeket nekik mutatott.

{v}12{/v}Csodákat művelt atyáik előtt,{x}

Egyiptom földjén, Tánisz mezején.

{v}13{/v}Szétválasztotta a tengert, úgy vitte át őket,{x}

megállította a vizet, mint egy kőfalat.

{v}14{/v}Felhővel vezette őket nappal,{x}

éjjel pedig tűznek fényével.

{v}15{/v}Sziklát repesztett a pusztában,{x}

mint folyóból, ihattak a vízből.

{v}16{/v}Patakot fakasztott a kősziklából,{x}

folyóként öntötte a sok vizet.

II.

{v}17{/v}Ám ők mégis tovább vétkeztek,{x}

lázongtak a Fölséges ellen a pusztában.

{v}18{/v}Istent kísértették szívük mélyén:{x}

ételt követeltek kívánságuk szerint.

{v}19{/v}Isten ellen zúgolódtak;{x}

így beszéltek: „Tud-e Isten a pusztában asztalt teríteni?”

{v}20{/v}A sziklára ugyan ráütött, és víz fakadt,{x}

patakok folytak;

„De tud-e kenyeret is adni,{x}

és húsról gondoskodni népének?”

{v}21{/v}Hallotta az Úr, és haragra gerjedt,{+}

tűz csapott fel Jákob ellen,{x}

haragja fellobbant Izrael ellen,

{v}22{/v}mert nem hittek Istenben,{x}

és nem bíztak segítségében.

{v}23{/v}Mégis parancsot adott a felhőknek odafönn,{x}

és megnyitotta az ég kapuit:

{v}24{/v}mannát hullatott eledelül,{x}

mennyei kenyeret adott nekik.

{v}25{/v}Angyalok kenyerét ette az ember,{x}

bőségesen jóltartotta őket.

{v}26{/v}Keleti szelet támasztott az égen,{x}

és déli szelet hajtott erejével.

{v}27{/v}Húst hullatott rájuk, annyit, mint a por,{x}

annyi madarat, mint a tenger fövenye.

{v}28{/v}Lehullottak táboruk közepén,{x}

sátoraik közelében.

{v}29{/v}Ettek, és igen jóllaktak,{x}

amit csak kívántak, Isten megadta nekik.

{v}30{/v}De nem hagytak fel kívánságaikkal,{x}

bár még szájukban volt az étel.

{v}31{/v}Ezért Isten haragja újra fellobbant ellenük,{+}

és megölte nagyjaikat,{x}

leterítette Izrael ifjait.

III.

{v}32{/v}Ám ők tovább vétkeztek,{x}

csodáinak nem adtak hitelt.

{v}33{/v}Ezért napjaikat megrövidítette,{x}

hamar véget vetett éveiknek.

{v}34{/v}Amikor öldökölte őket, keresni kezdték,{x}

megtértek, és hozzá siettek.

{v}35{/v}Ráeszméltek, hogy Isten a kősziklájuk,{x}

a fölséges Isten a szabadítójuk.

{v}36{/v}Szájukkal azonban hamisan szóltak,{x}

és nyelvükkel hazudtak neki.

{v}37{/v}Szívük nem volt őszinte hozzá,{x}

s nem maradtak hűek szövetségéhez.

{v}38{/v}De ő mégis megkönyörült rajtuk,{x}

elengedte bűnüket, és nem szórta szét őket.

Újra meg újra fékezte haragját,{x}

nem engedte fellobbanni indulata lángját.

{v}39{/v}Mert tudta, hogy halandó emberek ők,{x}

olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza.

{r:Zsolt}78{/r} (77). zsoltár, 40-72
Isten jósága és a nép hűtlensége az üdvtörténet folyamán
Ez mind intő példa lett számunkra (1 Kor 10, 6).
IV.

{v}40{/v}Hányszor lázadoztak Isten ellen a pusztában,{x}

hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!

{v}41{/v}Istent kísértették újra meg újra,{x}

Izrael Szentjét keserítették.

{v}42{/v}Nem emlékeztek vissza hatalmas kezére,{x}

sem a napra, amikor kimentette őket az elnyomásból.

{v}43{/v}Amikor megmutatta jeleit Egyiptomban,{x}

csodáit művelte Tánisz mezején:

{v}44{/v}Vérré változtatta folyóikat s patakjaikat,{x}

hogy ne ihassanak.

{v}45{/v}Mérges legyeket küldött, hogy mardossák őket,{x}

és békákat, hogy így romlást hozzon rájuk.

{v}46{/v}Féreg fogára adta termésüket,{x}

munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.

{v}47{/v}Szőlőjüket jégesővel pusztította el,{x}

fügefáikat felhőszakadással.

{v}48{/v}Jégverés irtotta csordáikat,{x}

nyájaikat tüzes villám.

{v}49{/v}Rájuk bocsátotta lobogó haragját,{+}

indulatát, ostorát, verését,{x}

ártó angyalok seregét.

{v}50{/v}Szabadjára engedte indulatát,{+}

nem kímélte őket a haláltól,{x}

életüket dögvésszel sújtotta.

{v}51{/v}Megölt minden első sarjat Egyiptomban,{x}

minden elsőszülött fiút Kám sátraiban.

V.

{v}52{/v}Kihozta népét, mint juhokat,{x}

mint nyájat terelgette őket a pusztában.

{v}53{/v}Biztonságban vezette őket, nem rettegtek,{x}

de ellenségeiket a tenger borította el.

{v}54{/v}Bevezette őket szent földjére,{x}

a hegyre, melyet jobbja szerzett nekik.

{v}55{/v}Nemzeteket űzött ki előlük,{+}

és földjüket nekik adta örökségül,{x}

a pogányok sátraiba Izrael törzseit telepítette.

{v}56{/v}Mégis megkísértették és ingerelték a fölséges Istent,{x}

szövetségével mit sem törődtek.

{v}57{/v}Elpártoltak tőle, hűtlenné lettek,{+}

ugyanúgy, mint ősatyáik;{x}

mint a csalfa íj, eltérültek.

{v}58{/v}Pogány oltáraikkal fölingerelték őt,{x}

bálványaikkal féltékennyé tették.

{v}59{/v}Isten hallotta, és haragra gerjedt,{x}

és nagyon megutálta Izraelt.

{v}60{/v}Elhagyta silói hajlékát,{x}

sátorát, ahol emberek között lakott.

{v}61{/v}Fogságba juttatta hatalma jelét,{x}

ékességét ellenség kezébe.

{v}62{/v}Népét kiszolgáltatta a kardnak,{x}

szívét harag töltötte el öröksége ellen.

{v}63{/v}Fiaikat tűz emésztette meg,{x}

hajadon lányaik pártában maradtak.

{v}64{/v}Kard által hullottak el papjaik,{x}

özvegyeik nem sirathatták el őket.

VI.

{v}65{/v}De aztán, mint álomból, felserkent az Úr,{x}

mint bor mámorából ébredő harcos.

{v}66{/v}Végigvert ellenségeik hátán,{x}

örök gyalázattal bélyegezte őket.

{v}67{/v}De József sátora nem kellett már neki,{x}

Efraim törzsét nem választotta,

{v}68{/v}hanem Júda törzsére esett választása,{x}

és Sion hegyére, amelyet szeretett.

{v}69{/v}Magasra építette szentélyét, akár az eget,{x}

örök alapot vetett neki, mint a földnek.

{v}70{/v}És kiválasztotta Dávidot, szolgáját,{+}

fölemelte a juhnyáj mellől,{x}

{v}71{/v}magához vette az anyajuhok mögül:

legeltesse népét, Jákobot{x}

és Izraelt, az ő örökségét.

{v}72{/v}És ő tiszta szívvel terelgette őket,{x}

ügyes kezű pásztorként járt előttük.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek