{r:Zsolt}79{/r} (78). zsoltár 1-5. 8-11. 13
Jeruzsálem siratása
Bárcsak te is felismernéd, ami békességedre volna (Lk 19, 42).

{v}1{/v}Pogányok törtek örökségedre, Istenünk,{+}

meggyalázták szent templomodat,{x}

Jeruzsálemet romba döntötték.

{v}2{/v}Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül,{x}

híveid testét a föld vadjainak.

{v}3{/v}Vérüket úgy ontották Jeruzsálem körül, mint a vizet,{x}

s nem volt, aki eltemesse őket.

{v}4{/v}Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt,{x}

kinevetnek és csúfolnak a körülöttünk lakók.

{v}5{/v}Meddig még, Urunk?{+}

Vég nélkül haragszol?{x}

Haragod úgy lángol, mint a tűz?

{v}8{/v}Atyáink vétkét ne tartsd számon,{+}

irgalmad siessen segítségünkre,{x}

mert igen nagy a mi nyomorúságunk.

{v}9{/v}Segíts rajtunk, szabadító Istenünk,{x}

neved dicsőségéért szabadíts meg minket;

bűneinket bocsásd meg{x}

a te szent nevedért.

{v}10{/v}Miért mondhatják a pogányok: „Hol az ő Istenük?”{+}

Szemünk láttára legyenek tanúi a nemzetek,{x}

hogy szolgáid kiontott vérét számon kéred.

{v}11{/v}A rabláncon sínylődők jajszava jusson eléd;{+}

hatalmas karod erejével{x}

tartsd meg az életnek a halál fiait.

{v}13{/v}Mi pedig, a te néped és nyájad juhai,{x}

mindörökké áldunk.

Nemzedékről nemzedékre{x}

hirdetjük dicsőségedet.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek