{r:Zsolt}8{/r}. zsoltár
Isten fönsége és az ember méltósága
Mindent lába alá vetett, őt magát meg az egész Egyház fejévé tette (Ef 1, 22).

{v}2{/v}Uram, mi Urunk,{x}

a te neved széles e világon mily csodálatos!

Az egeknél fenségesebb{x}

a te dicsőséged!

{v}3{/v}Kisdedek és csecsemők ajkán{+}

zendítesz dicséretet ellenségeiddel szemben,{x}

hogy elnémíts ellenséget és lázadót.

{v}4{/v}Szemlélem az eget: ujjaid műve az;{x}

a holdat és a csillagokat: te alkottad őket.

{v}5{/v}Ugyan mi az ember, hogy törődsz vele,{x}

az ember fia, hogy gondod van rá?

{v}6{/v}Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál,{+}

dicsőséggel és fénnyel koronáztad,{x}

{v}7{/v}fölébe emelted kezed műveinek.

Mindent az ő lába alá vetettél:{x}

{v}8{/v}minden juhot, barmot, a mező vadjait,

{v}8{/v}az ég madarait s a tenger halait,{x}

amelyek a tenger ösvényeit járják.

{v}10{/v}Uram, mi Urunk,{x}

a te neved széles e világon mily csodálatos!

HTML © Juraj Vidéky, László Elek