{v}2{/v}Uram, szabadító Istenem,{x}

éjjel-nappal tehozzád kiáltok.

{v}3{/v}Imádságom jusson színed elé,{x}

hajlítsd füledet kérésemre!

{v}4{/v}Mert a lelkem tele gyötrelemmel,{x}

életem közel van a holtak országához.

{v}5{/v}A sírba szállók közé számítanak,{x}

olyan ember vagyok, aki a végét járja.

{v}6{/v}A halottak között van a fekhelyem,{x}

mint aki megsebesítve a sírban alszik,

akinek már emlékét sem őrzik többé,{x}

és aki már kiszakadt a kezedből.

{v}7{/v}A verem mélyére vetettél,{x}

a sötétségbe és a halál árnyékába.

{v}8{/v}Rám nehezedett súlyos haragod,{x}

örvényeid fölöttem összecsapnak.

{v}9{/v}Ismerőseimet távol tartod tőlem,{x}

utálatossá tettél előttük.

Fogoly vagyok, szabadulásom nincsen,{x}

{v}10{/v}szemem elsorvad a kíntól.

Uram, egész nap hozzád kiáltok,{x}

és kezemet feléd tárom.

{v}11{/v}Csodákat talán a holtaknak teszel,{x}

vagy az árnyak fölkelnek, hogy áldjanak?

{v}12{/v}Vajon irgalmadat hirdeti valaki a sírban,{x}

vagy hűségedet a pusztulás helyén?

{v}13{/v}Vajon csodáidat meglátja valaki a sötétben,{x}

vagy igazságodat a feledés földjén?

{v}14{/v}De én hozzád kiáltok, Uram,{x}

már kora reggel eléd siet imádságom.

{v}15{/v}Miért taszítasz el magadtól, Uram,{x}

arcodat miért rejted el tőlem?

{v}16{/v}Nyomorult vagyok, és halálra vált ifjúkorom óta,{x}

megzavart és földre nyomott csapásaid súlya.

{v}17{/v}Rám zúdult haragod,{x}

és feldúlt a tőled való rettegés.

{v}18{/v}Hullámzik körülöttem egész nap, mint az árvíz,{x}

már-már összecsap fölöttem.

{v}19{/v}Elszakítottad tőlem jó barátaimat,{x}

már csak a sötétség ismer engem.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek