{v}2{/v}Hálát adok, Uram, teljes szívemből,{x}
összes csodádat elbeszélem.
{v}3{/v}Ujjongok és örvendezem benned,{x}
nevedről szól énekem, fölséges Isten!
{v}4{/v}Mert ellenségeim meghátrálnak,{x}
elbuknak, és semmivé lesznek színed előtt.
{v}5{/v}Magadévá tetted igazságos ügyemet,{x}
trónodra ültél, mint igaz bíró.
{v}6{/v}Megfenyítetted a népeket, és a gonoszt megsemmisítetted,{x}
még a nevüket is eltörölted mindörökre.
{v}7{/v}Az ellenség megsemmisült,{+}
városait lerontottad, örökre pusztasággá lettek,{x}
még emlékük is elenyészett velük együtt.
{v}8{/v}Az Úr azonban örökké uralkodik,{x}
trónusa áll ítéletre készen.
{v}9{/v}A világot ő ítéli meg igazságban,{x}
a népeknek ő oszt méltányosan igazságot.
{v}10{/v}Az elnyomottnak az Úr a menedéke,{x}
a nyomorúság és szükség napjaiban egyetlen mentsége.
{v}11{/v}Aki nevedet ismeri, benned bízik:{x}
Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.
{v}12{/v}Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik,{x}
hirdessétek nagy tetteit a népek között.
{v}13{/v}Ő kéri számon a vért, és jól emlékezik,{x}
a szegények jajszavát nem felejti.
{v}14{/v}Könyörülj rajtam, Uram;{+}
lásd, mennyire szorongatnak ellenségeim,{x}
de te a halál kapujából is fölemelsz!
{v}15{/v}Sion városának kapujában hadd hirdessem dicséretedet,{x}
és hadd örvendjek, mert megszabadítottál.
{v}16{/v}A népek a maguk ásta verembe zuhantak;{+}
a hurokban, amit ők rejtettek el,{x}
lábuk fennakadt.
{v}17{/v}Megmutatta magát az Úr, ítéletet tartott,{x}
a gonoszt megfogta saját keze műve.
{v}18{/v}A gonoszok az alvilágba hullanak,{x}
és minden nemzet, amely elfelejti Istent.
{v}19{/v}Mert ő nem feledkezik meg a szegényekről végleg,{x}
a nyomorultak reménye nem vész el örökre.
{v}20{/v}Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember,{x}
szólítsd ítéletre a népeket magad elé.
{v}21{/v}Bocsáss, Uram, rájuk rettegést,{x}
tudják meg a nemzetek, hogy ők csak emberek!
HTML © Juraj Vidéky, László Elek